Fiatal koromban már úgy gondoltam túl vagyok minden megpróbáltatáson. Soha nem tudtam ki vagyok. Csak azt, hogy nem érzem jól magam. Nem kerestem az okát. Azt hittem, én vagyok a világon a legelveszettebb, a legboldogtalanabb. Hagytam sodródni magam az árral. Mentem a "barátokkal", a legmenőbb tagja a gimis osztályomnak volt a barátnőm. (Igen , nőnemű vagyok). Mentem Vele, mentem utána, de mindig csak háttér voltam, kellék egy-egy alkalomhoz. Még akkor is, ha nem ...