Negatív?

Fiatal koromban már úgy gondoltam túl vagyok minden megpróbáltatáson.
Soha nem tudtam ki vagyok. Csak azt, hogy nem érzem jól magam.
Nem kerestem az okát. Azt hittem, én vagyok a világon a legelveszettebb, a legboldogtalanabb. Hagytam sodródni magam az árral. Mentem a "barátokkal", a legmenőbb tagja a gimis osztályomnak volt a barátnőm. (Igen , nőnemű vagyok). Mentem Vele, mentem utána, de mindig csak háttér voltam, kellék egy-egy alkalomhoz.
Még akkor is, ha nem illettem bele. Mert egyedül voltam, magamba zárva. Nekem külön világom volt, amikor este lefeküdtem --egy elképzelt bolygó. Ahol minden lehettem, ami csak akartam és ez nagyon is valóságosnak tűnt.
Hamar férjhez mentem. Tizenkilenc évesen. Felelőtlen döntés volt, mint előtte sok minden más -pl. hogy nem mentem gimi után továbbtanulni--, .. Férjhez mentem és még csak szerelmes sem voltam. Azonban szabadulni akartam valamitől, Valakiktől. Gyermekeim születtek.. Nem voltam jó anya. Mindig szerettem Őket , és ma is szeretem Őket, de mai napig nem tudok az a mintakép lenni, aki egy másik Anya.
A szülői házból (anyu is apu is alkoholista volt) sérülten kikerülve (nem mondom, hogy nem szerettek a szüleim, mert ez nem lenne igazságos és nem is így volt.) azt hittem megszabadulok az állandó szorongástól, hogy mi lesz, mire hazaérek? Azonban nem így történt. Akit választottam, illetve inkább aki engem választott társul sajnos ugyanúgy az alkohol rabja volt és ez az évek folyamán csak fokozódott. Nem tudom milyen feleség voltam. Szerintem annak sem váltam be. Nem tudtam már mosolyogni Rá, nem tudtam szó nélkül hagyni.....hét év elteltével elváltam Tőle.
Még harminc sem voltam magamra maradtam a gyerekekkel. Az önbizalmam egyre csökkent, még kevésbé tudtam jól nevelni gyermekeimet. Az egykori munkahelyemen sokat vállaltam magamra. Ezzel mintegy el is bújtam a felelősség alól, mert be kell vallanom, hogy ott éreztem legjobban magam. Állandó háború dúlt bennem. Egyik -legkedvesebb- kollégám meg is jegyezte, hogy "Rossz lehet Neked, állandó boxmeccset vívni önmagaddal". Most közel a hatvanhoz, már kevesebb mérkőzést vívok.
A gyermekeim jó emberek, tisztességesek. Szeretem Őket, Ők is engem, de nem vagyok jó anya. Talán megbocsájtják egyszer nekem ezt.
Nem vagyok depressziós. Van munkám, van hol lehajtanom fejem. Nem lettem koldus.
Ma azt mondták, negatív vagyok. Nem tudok álarcot viselni. Viszket alatta a bőröm.